Csak átkarolni összegömbölyödve…
csak magamhoz ölelni…
csak elmerülni hajad illatában…
és érezni az élet szárnyalását
aranyszínű bőröd érintésében.
És vágyni arra, hogy ajkadhoz érjek
hogy lássam szemed szívárványán
az Istennővé válás fényeit.
És vágyni hangod
mely oly messziről jön
s mégis oly közelről
hogy lelkem legmélyén már
dallá fordul e dallam.
És csókolni nyakad ívét
füled rejtett zugait
melleid forró gömbjét
köldököd kedves gombját
combod feszes bársonyát
és mindent, amit adsz nékem.
Mert az eggyé-válás ős-szerében
megszűnik a félelem és a kétség
s öled gyémánt-kapuján át
újra értelmet nyer a lét
s az élet megszületik.