A TENGRI KÖZÖSSÉG célja és alapelvei

A Tengri Közösség azzal a céllal jött létre, hogy tagjai ápolják a magyarság eredendő, szerves kultúráját és jó kapcsolatokat tartsanak fent közelebbi s távolabbi (rokon) népek hasonló szellemű közösségeivel. Keressék és kövessék a Tiszta Forrásokat, mely által boldog emberré és egy összetartó közösség tagjaivá válhatnak.

E tiszta források, melyből tanulunk, merítkezünk:

• a magyar nyelv s a benne rejlő bölcsességek, üzenetek, tanítások
• az eredendő ünnepkör s annak jelentései
• a természet rendje
• népmeséink tanításai a Belső Ösvény útján, népdalaink, néptáncaink
• a köztünk élt s élő tudó emberek bölcsessége
• a mindannyiunkbak élő Eredendő Tudás
• őseink (s rokon népeink) természetközeli „Tengri” hite

Alapérzésünk a hála, tisztelet és ebből következik számunkra Tengri minden teremtményének a szeretete és szolgálata. Ebbe nemcsak az emberek tartoznak, hanem az állatok, a növények, a minket körülvevő teljes természet is. A fogadalom az, ami megerősít bennünket abban, hogy a hála, tisztelet, szeretet és szolgálat életét éljük. Egymás megbecsülése, segítése és a tiszta életvitel pedig az, ami mindezt lehetővé teszi. Mindennek következménye a megvilágosodás és boldogság együttes áldása, ami Tengri legnagyobb ajándéka számunkra.

Tengri az Ég neve, a tenger végtelenségéé, ami mint jelkép a tudat eredeti, tiszta természetét mutatja számunkra. Tengri tisztelete a tudat megtisztítása. Erre közösségünknek számos gyakorlata és szertartása szolgál. Számunkra Tengri a tiszta tudat elérésének útja.

A közösség elveinek megismerése és elfogadása nem rábólintáson vagy vak hiten hanem belső tapasztaláson alapul, ami szemlélődés és összpontosítás eredménye. A meditáció, azaz a belső szemlélődés (tűnődés) és összpontosítás központi része a Tengri Közösség gyakorlatának és hitelveinek.

A Tengri Közösség elvei:

1. Isten (Tengri, Tenger, Istengri, Istenger…) a Végtelen Lélek, ki mindenhol s mindenben jelen van, minden létforma lényege.
2. Isten nem személy, de testet ölt minden emberben és minden lényben.
3. A kézzelfogható világ Isten anyagban való, testi megnyilvánulása (Boldogasszony).
4. Minden egy. Minden szent.
5. A világ sokszínűsége mögött ott a kettősség, melyben az ellentétpárok nem ellenfelei, hanem kiegészítői egymásnak. Egymásra hatásukkal az isteni egység megtapasztalásának esélyét adják.
6. Nincs eleve elrendelés.  Előző életeinkből hozott tapasztalásainkkal áthatva, magunk választhatunk a sors (sor, rend) nyújtotta útak, lehetőségek közül.
7. Csak önmagunkat válthatjuk meg. A világ törvényeit felismerve, abba beleilleszkedve önmagunk változtathatunk sorsunkon.
8. Isten megértésének, átélésének útja a tapasztalás. Csak a tapasztalat hoz igazi, mély kapcsolatot önmagunkkal és a külvilággal (melyben szintén jelen vagyunk), tehát Istennel.
9. Minden szellemi út Istenhez vezet, benne létezik, ha különböző mélységű is.
10. Mindenki megtapasztalhatja Istent, aki elég nyitott szívű, lelkű és tudatú, elég erős, alázatos, türelmes és kitartó.
11. Isten és ember közé ne álljon elválasztani senki. De legyen tanító, ki segít, támogat, irányt mutat.
12. Nincs szent könyv (bár az írásban fennmaradt emlékeink nagyon fontos források), csak tapasztalás és személyes példamutatás.
13. Tégy jót, senkinek ne árts, tisztítsd meg elmédet, így ismerd meg önmagad s benned a világot. Ez a belső ösvény.
14. Minden mindennel összefügg. Ez  alatt a Világ egységének hitét értjük. Bármi bárhol történik, az hatással van mindenre, még akkor is, ha ez a hatás nem minden esetben nyilvánvaló. Tetteink következményei láncolatban befolyásolják a világ dolgait és minket ugyanúgy végtelen láncolatok tömege befolyásol.
15. Minden mindenben benne van.  Ez alatt azt értjük, hogy a világ mai metaforával mondva „holográfikus szerkezetű”, ami annyit jelent, hogy a legparányibb részben is benne van az egész. Másképp látja a világot, embertársait, az állatokat, a növényeket és a természetet az, aki ezt a hittételt belső tapasztalással magáévá teszi.
16. Teljes Jelenlét. Az élet megértésének és a teljesség megtapasztalásának kulcsa részünkre a teljes jelenlét elérése és fenntartása, amit tiszta szívvel, odaadó összpontosítással lehet elérni. Minden várakozás, bizonytalanság, düh, harag, kapzsiság, önzés, hiúság, vágy, vagy másra utaltság megszünteti a teljes jelenlétet, ami az ember legnagyobb belső erőforrása, az összes áldás, erő és igaz tudás eredője.

 Az életelveinkből következő életvitel és viselkedés, vagy erkölcs:

Közösségünk alapvető vonása a tapasztaltabbak és a tanítók szeretetteljes tisztelete, a tanítás és a belső tapasztalás nagyra becsülése, a gyermekek és gyengék gyámolítása, a család és közösség gondoskodó ápolása, a természet hálaadással telt tisztelete, más vallások megbecsülése és a minden emberre és érző lényre kiterjedő, viszonzást soha nem váró feltétel nélküli segítőkészség és szeretet.