Szerző: Zoltán Sólyomfi-Nagy | 2018. máj. 28.
Csobog, fordul, zúdul a köveken Habzik a fodra, messzire követem Sziklának csattan, maron szelídül Kavicson árad, part ívén perdül Forrásból érré, érből patakká Tovább erősödik, naggyá, nagyobbá Patakból folyó, folyóból folyam Tengerként égbe, világgá...
Szerző: Zoltán Sólyomfi-Nagy | 2018. máj. 28.
Itt maradok akarás nélkül mederben áramolni jó Tovább lépek akarás nélkül útját követi a folyó Itt maradok gyökér a földben kapaszkodásom az erő Továbbadom életem örömben általam éled a jövő Hét színű húr pendül ég kék szövetén Dallá vált csend csendül végtelen...
Szerző: Zoltán Sólyomfi-Nagy | 2018. máj. 28.
Ajkaim közé szemérmed juharszörpje csordul Nyelvem a kulcs mely kisajkad zárjában megfordul
Szerző: Zoltán Sólyomfi-Nagy | 2018. máj. 28.
Talán nem jártam még ott ahová hívsz de bízom szavadban. Ha ugranom kell szakadék széléről, nem a lenti mélységet, de a repülést, a szárnyalás diadalát látom. Talán nem jártam még ott ahová hívsz de szemed fénye bíztat. Erőm az égig ér, tudok Rólad. Türelem, egy...
Szerző: Zoltán Sólyomfi-Nagy | 2018. máj. 27.
Hogyha oda mehetnék Ahol földre ér az ég Keresnék egy nagy-nagy sziklát S tetejére leülnék Nyújtózkodnék egy nagyot Örülnék, hogy ott vagyok És kezemmel ölbe vennék Minden egyes csillagot Hogyha oda mehetnék Ahol földre ér az ég Lábaimat jól megvetném S fenyőfává...
