(Lélekrész Visszatérítés)

A lélekvisszahívás nagyon ősi gyógyító módszer, a természeti népek körében szinte mindenhol ismert volt valamilyen néven. A sámáni hagyományokban, a betegséget általában két fő dologra vezették vissza. Az egyik, hogy valamilyen erő bekerült a testbe, ami nem odavaló, ez esetben ezt eltávolították, kiszívták. A másik ok, hogy valami hiányzik belőlünk, elment, elvesztettük vagy elvették tőlünk. Ezt hívják lélekrészvesztésnek; ilyenkor kell a gyógyítónak visszahozni a hiányzó részt vagy részeket. Lélekrészvesztés valamilyen trauma hatására szokott bekövetkezni, ez lehet többek között autóbaleset, válás, haláleset, munkahelyi elbocsátás, költözés, szóbeli vagy fizikai bántalmazás, de szinte bármilyen megrázó esemény kiszakíthat kisebb-nagyobb lélek-darabot egy már eleve sérült emberből. A legtöbb esetben egyfajta boldogtalanság, örömtelenség érzést élünk meg ilyenkor, de akár depressziót, emlékezetkiesést, pánikrohamokat, szenvedélyfüggőséget vagy más súlyos betegségeket is okozhat ez a helyzet. A bekövetkező állapotot leginkább úgy éljük meg, hogy hiányzik valami az életünkből, elvesztettünk valamikor valamit, de már magunk sem tudjuk, mikor és mit. Védekezésből elbújtunk biztonságos falak mögé a világ elől, ne tudjon közel kerülni hozzánk senki és semmi. Ez utóbbi egy ösztönös túlélési módszer a lélek számára, hogy ne sérüljön tovább, viszont éppen a bezárkózás miatt nem is tud gyógyulni később.

Szerencsére a lélekrészek alapvetően szeretnének visszatérni oda, ahonnan annak idején kiszakadtak, de sok esetben félnek, hogy újra át kell élniük a traumát, amelyet régen elszenvedtek. A másik nehézség, hogy mi magunk is tartunk az emlékek feltörésétől a régmúltból, ami nem ritkán velejárója a gyógyulásnak. Sajnos a lélekvesztés hatására még könnyebben veszítünk további részeket, épp ezért az esetek nagy részében halmozottan sérült a legtöbb ember. Viszont szerencsére ez fordítva is igaz, lélek-visszatérítés hatására a további, elkóborolt darabkák is könnyebben találnak vissza hozzánk.

Miért tartották az ősidőktől kezdve, oly lényegesnek ezt a gyógyítást a javasok, orvosságos emberek, sámánok, táltosok a világ minden részén? Mert tudták, hogy ami nincs jelen, azt nem is lehet meggyógyítani. A testnek csak tünetileg lehet segíteni, de a lényeg a lélek gyógyítása; az elveszett rész hiányában, azonban ez nem tud megtörténni. A lélekvisszahívás hatása viszont komoly változásokkal járhat az egyén életében. A megerősödött önbizalomtól a természetes jókedvig, kiegyensúlyozottságig, egészen a pozitív testi változásokig számtalan példát lehet sorolni.

E módszer azonban nem veszélytelen a gyógyítóra nézve, hiszen ő tudatosan, saját önszántából teszi azt saját magával, amit mások szerencsétlen események hatására szenvednek el. Transzállapotba kerülve, egy része elindul megkeresni a hiányzó lélekdarabot, ilyenkor sokszor ő maga is átéli mindazt, amit annak idején a kliens megtapasztalt a trauma elszenvedésekor. Majd meg kell győznie az elveszett részt, hiszen a félelem miatt sok esetben, az nem mer magától hazatérni. Végül vissza kell jönnie, hogy szó szerint visszafújja a lelket a fizikai testbe. Ugyan a gyógyító munka nagy részét a szellemi segítők végzik, de erős akarat, biztos belső látás, a lélekutazás terén nagy tapasztalat szükséges a gyógyító számára, hogy sikerrel járhasson. Mert könnyen saját maga is elveszítheti az odaát járó lelkét. Valamint olyan kisugárzással kell rendelkeznie, ami bizalmat és nyugalmat áraszt, amelynek hatására megnyílik felé a bezárult személyiség, hogy befogadja visszatért részeit. A sikeres gyógyulásnak fontos szakasza a feldolgozás, integrálás, ami sokszor hetekig, de akár hónapokig is eltarthat. Ez időszakban nagyon fontos, hogy számíthasson az egyén a gyógyítóra, ne legyen magára hagyatva, bármilyen változást meg tudjon vele beszélni.

A lélekgyógyászat ezen módszere, nagyon erőteljes és hatásos tud lenni, de megfelelő tapasztalat hiányában az említett veszélyek miatt nem ajánlott egyedül próbálkozni, mert a gyógyítóból könnyen gyógyítandókká válhatunk!

(Majercsik János Oguz, Sólyomfi-Nagy Zoltán tanítványa)