Mi hallgatunk ilyenkor
Kinn torát üli a hazugság
Jelmeze pompás, hívogató
Ez a „normális” manapság
Mi hallgatunk ilyenkor
A fák csak mosolyognak
Tudják, mit gondolunk
Tisztulást hozzon a holnap
Mi hallgatunk ilyenkor
Kinn mintha minden igaz lenne
Áhítat, mögötte ármány
Álarc, csak vakhit benne
Mi hallgatunk ilyenkor
Pedig tán jobb volna szólni:
Istent keresd, ne a hatalmat
Csak Ő tudhat válaszolni
Hallgatunk, remélve mégis
István, Koppány kezet fog újra
S egy táborrá kovácsol népünk
Közös jövője, jelene, múltja